Széthulló, összefüggéstelen és elidegenedett átmeneti korunkban a rend újraértelmezése és a létezés spirituális vonatkozása kapcsol ehhez a világhoz, amelyben szintézisre jut a kozmoszon átragyogó isteni fényben a dualisztikus gondolkodáson felülemelkedő középút feloldhatatlan feszültsége. Kókay Krisztina absztrakt képi világának központi szervező egysége a vonal, amely egyfelől a textilt életre hívó elemi szál fundamentális alaptulajdonságát multiplikálja, másrészről a grafikai transzformációk kompozíciós rendjét határozza meg. Egyéni hangvételű útkeresése során az értelmet és a jelentést definiálja újra, a törvényszerűségek és szabályszerűségek önfeledt játékát szemlélteti saját látásmódjának középpontjából kimozdulva.

Keppel Márton, művészettörténész